ahogy tenyered homlokodra ellenzősíted meg-megállva ahogy el-elmagányosodva meg-megszállsz egy-egy éjszakára ahogy az üres polcra bámulsz s nem hiányoznak már a könyvek ahogy reggelente az ágy húz és nem-fölkelni volna könnyebb ahogy otthonod még hiányzik van-e otthonod…

"A házban (mert jönnek papírok) csak a postás ismeri nevemet. De néha megállok az éjen: mintha egy őrjöngő ásna kutat, valami még mozog a mélyben, befelé keres kiutat. Követném, akár a giliszta, belefúrnám magam magamba, de nem tudom az utat vissza, " hát…

Felejts minden késő lázat, Zöldes fényű lépcsőházak Börtönében árnyak lépnek: Kóbor útján jár a lélek, Mint a cigaretta, újra Halványulva, meg kigyúlva… Éjjel, üres kapualjak, Úgy éljek, hogy meg ne haljak. forrás:www.lackfi-janos.hu