Erős még a fal, vihartól védett
Udvarán a fák, már az égig érnek.
Sajog a szívem, emléke éget
A fecske sem rakja rá a fészket.
Azt mondja a házat, idegennek látja
S visszanéz rá néha félszegen.
Nincsen párja, aki hazavárja
Üres a ház, rideg, szívtelen