"Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nehéz a toll is néhanap,
de a lehalkult szívverés
fiam szívén erőre kap,
szépségem múlik, - nem sírok,
leánykám arcán tündököl,
szinte sok is, e két gyerek,
mily roppant kincset örököl.

Nem volt hiába semmi sem,
bár néhanap békétlenül
lázongtam, hisz nem tudtam én,
hogy ürmöm mézzé édesül.
Sokat fizettem? Nem tudom,
hiszen mindennek ára van...
ezerszer újra kezdeném
alázatosan, boldogan."

Címkék: idezetek

A bejegyzés trackback címe:

https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr416261360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vastagl 2008.12.09. 21:35:54

Nagyon szép...mintha nekem írta volna a költő. Köszi !

Judit 2009.01.14. 17:42:53

Már régóta kerestem ezt a verset. Íme megleltem. Nagyon szép és mintha nekem írta volna. Nagyon köszönöm. Judit
süti beállítások módosítása