Tornay András: Sors

 2008.11.22. 17:44
Harmóniába rejtett szépség
Csonkaságba zsúfolt épség
Hajnalban megbújó sötétség
Fájdalomba préselt könyörgés
Felkiáltok. Halljátok meg.
Itt vagyok. Csodaként. Hangtalanul.
Érintésért, megértésért
Ölelésért, gyertyafényért
Kúszva, könyörögve
A nagy keretre könyökölve
Golgotákon megfeszítve
Sziklákat elgördítve
Meghalva és megszületve

1999. október 30.

Címkék: szep versek

A bejegyzés trackback címe:

https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr776261351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magyar Istvánné 2008.11.24. 10:55:18

VersOlvasói belátást kérve búcsúzóul: "Hogyha bogoznivalóra akadsz soraimban: eszednek adj pihenőt, be ne fogd szívdobogásod elé - ott, hol a kard vagy a fortély győzni se, veszteni sem tud: lásd be: a vézna eső zöldbe borítja a fát." (B.A.verseskötetéből) ADIEU!M.ERZSi

sorsfordulo 2008.11.25. 10:40:02

Hová készülsz Erzsébet? Miér búcsúzkodsz? Egyébként, mint kedves olvasómnak és jó kritikusomnak, szeretnék Neked, ha utólagosan is, Boldog névnapot kívánni!
süti beállítások módosítása