szemüvege sem mereng betűk során.
Asztali naptárán a tegnap üzen,
s nem nyílik Biblia vasárnapján.
Ablaka polcán egy fokföldi virág,
yuccát hajtat könyvekkel teli polcán.
Falán unokakép, székén hűlt hiány,
megtört a rím elgondolt dalon, nótán.
Mint örök szerelme, lebben szép mesén,
bolyong a Mindenség lélektengerén
s koszorút lenget síkon és ormokon.
Csonka álmai sírnak könyvlapokon...
Őszök darazsa mézel napszállaton;
kékszínű tó partján, ünnepet remél...
