a felesége Mariska még
habár a negyvenhez közel van
a szíve annál jobban ég.
A férj tíz évvel még idősebb
fáradt, unalmas ötvenes
s ha szerelemről kell beszélni:
lassú, megfontolt, nem heves.
E tisztes, régi házaspárnak
a haja, foga már hamis
hanem azért minden vasárnap
a férj a férj. Férj még ma is.
De még hat napja van a hétnek
s ezen a többi hat napon
a férj egy húszéves babával
éli világát szabadon.
De még hat napja van a hétnek
és ezeken a napokon
egy ifjú jár a feleséghez
mint állítólagos rokon.
Otthon a férj s a felesége
hat nap nyugodtan alhatik
szent köztük a szerelmi béke
vasárnaptól vasárnapig.
Aztán ha eljő a vasárnap
hat édes hétköznap után
a tisztes házaspár lefekszik
kelletlen, álmosan, bután.
De él bennük a kötelesség
s mert így megy már húsz éve hát
egymást unott, fagyos közönnyel
erőtlenül ölelik át.
És míg muszájból csókolóznak
hitványan csalnak akkor is
az Aladár más nőre gondol
s más férfiúra a Maris.
