Akkor is ha a szó csupán lóhúgy
és lehet hogy jön az örök éjjel
ahogy megrohad ha győz a jó ügy
ha sem föld sem fű sem a víz szaga
nem ébreszt többé tömény fűszerével

ha Isten le is csap vak dühében
míg az ajkamon száz kérdés reszket
ha fényes csillag sem lesz az égen
és egy keselyű holnap éjszaka
homlokomra karcol célkeresztet

ha nem segít körtánc se varázsszó
se a hívőnek se a baleknek
ha a tűz csak rúd nélküli zászló
lesz miközben a szemét füstje ég
míg máglyán a megszállott eretnek

torkán minden mondat jajgatás csak
mely úgy zörög mint egy konzervdoboz
ha az özönvíz mindenen átcsap
is akár a ragacs és a hányadék
míg az űr gyilkos nyila záporoz

sugallva hogy vége minden veszve
hogy egyre megy a hit és a kétség
a rendíthetetlen rögeszme
a ricsaj az elv és a vaskalap
mikor vár a parttalan sötétség

akkor is maradok posztmodernnek
akkor is ha kezem semmit őröl
akkor is ha jeges űrbe dermed
szellemem ahogy a tegnapi nap
akkor is költőként kezdeném elölről