magam magamra nem merem rábízni
táplál föld zsírja s könnyű égi müzli

magam magamat szép sorban kinőttem
szőnyeg terítve belőlem mögöttem

magam magamnak zsákszáját bekötném
ki ne ömöljön mérgező közönykém

magam magamat mint ajtót bezárnám
félszemű kulcslyuk leskelnék ki árván

magam magamnak levélben üzennék
többé ne várjam maradjak csak emlék

magam magamból szívesen kivenném
sótlan és lúgtalan lenne az eredmény

magam magamba bújnék mint bozótba
bajt ne hozzak a rám áldást hozókra

magam nem fenném hogy ne legyek éles
meg ne sebezzem ki érint bőréhez

magam magamat venném a hátamra
holtig ölelném zsibbasztó gázkamra

magam magamban tanulok nem hinni
úgy megszorultam mint falban a tipli