azt mondtad, az a főbérlő volt az oka
ő nem engedte, hogy veled legyek
meg a hideg márciusi éjszaka
és az a szörnyű albérlet
s mert a kutyába csimpaszkodtam inkább
sírni a kukoricásba bújtál
s hogy nem te dajkáltál
karodba sem vettél
az neked fájt
de mondtam már ezerszer
én nem haragszom rád
emlékszem, csitri voltam még
mikor koppant a konyhakő
s te ernyedten zuhantál elém
megbénított a rémület
és a fénytelen szemed
én futottam mezítláb
talpam alatt csúsztak a kövek
üresen kongott az átkozott lakótelep
hideg márciusi éjszaka volt
akkor is havazott
mint mikor születtem mesélted
majdnem a mentőben
de vajon rajtad segített-e
a szívmasszás, a gyomormosás
ha én csak hazudtam
és még mindig haragszom rád
de talán mégis a főbérlő volt az oka
meg a hideg márciusi éjszakák
Kelemen Évi: Nem tudom, anyám
2008.05.14. 15:48Címkék: szep versek
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr366261237
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2008.05.21. 11:25:53
Nagyon közel áll hozzám ez a vers. Amikor kisebb voltam, sokszor kérdezték, miért szeretem anyámat, nem is érdemel meg, nem tudtam más szót kimondani: csak. Értetetlenül néztek, csóválták fejüket. Nem értettem én sem. A szívem, a lelkem mondatta velem, hogy csak. Olyan volt ez, mint egyfajta dacszövetség anyám és köztem.