Hegymegi Rita fotója

Mint a gyermek, aki magányára döbben
S fellódul a földről a játéka közben
És sír, tombol: Anya vegye végre ölbe...
Ekkép bántlak Téged én is így bömbölve.

S mint a gyermek, midőn odabújhat végre,
Ahol legerősebb anyja szívverése,
Megnyugszik csöpp lelke ismerős zenéjén...
Eképp nyerek én is békét szíved mélyén.

S mint édesanyának rossz gyermeke nincsen,
Lelke mindig tárva: had bújjon a Kincsem,
Gyermek könnye mind az anyaszívre hullik...
Úgy bocsáss meg Te is, míg szívem megnyugszik!

S az édesanya lelke is csak ember-lélek:
Megtelítik azt is könnyek, szenvedések,
Vígasza lesz akkor majd e gyenge gyermek...
Bocsáss meg Te is ha bántlak, mert szeretlek!