letérdelek az út meleg
zajonganak az istenek
melyikhez szóljak és miért
nem elég hogyha egy megért
nem elég hogyha rám tekint
miért térdelek már megint
elfáradtam a langyos út
megáll velem majd messze fut
meleg az út a szív hideg
nem üzenek most senkinek
nem üzenhet nekem se más
minden szó üres vallomás
árulás inkább ég a csend
áruló most aki megpihent
nem térdelek megyek megint
megyek valami terv szerint
üres a múlt akár a zseb
verseket morgok senkinek
de legalább meleg az út
mint a tenyér valahogy úgy
és megint megállok térdelek
de minden isten ténfereg
s közben a részvét barna fém
rozsdás esőt szitál belém