köröttünk nevet a világ: a zöldmező, a fű, a fák.
Gyönyörű az ég, az élet végre a miénk, de nézd csak,
vihar közeleg, a perceket ki menti meg?
Pillangó, tarkaszárnyú pillangó,
vígan száll, ha forrón tűz a nyári napfény.
Pillangó tarkaszárnyú pillangó,
eltűnik a semmibe, ha arra jár a szél.
Gyere ide ülj, a rossztól ide menekülj,
ha bántott valaki ne félj, mondj mindent el, gyere mesélj!
Szeretsz ugye még? Ha így van, kiderül az ég.
Az élet néha szomorú, de egyszer majd elszáll a bú.
Percekből áll össze a boldogság,
széjjel törni elég tán egy rossz pillantás.
Boldogság, lepkeszárnyú boldogság, elröppen a semmibe
és nincsen folytatás.
Szikrázó csillagfény, szitáló porfelhő, eltűnő álomkép.
Segíts nekünk!
Pillangó, messze szálló pillangó.
Mért hagysz el, ha eltűnt már a nyári napfény.
Boldogság, lepkeszárnyú boldogság,
Mért röppensz a semmibe, ha itt jár a szép pillangó?
