Maczkó Edit: Régi ház

 2008.02.03. 15:07

Régi ház falán szél vacog,
rángat egy törött ablakot.
Ajtón a rozsdás zár mögött,
ezüst pókháló nyöszörög.

Szúette rajta a keret:
fakó emlék egy ágy felett.
Legszebb napunk mosolya
arcunkra dermedt fintora.

Címkék: sajat vers

A bejegyzés trackback címe:

https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr496261174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

35482 2008.02.03. 17:58:31

Inkább bemásolom Neked ide a verset, a szépnek elvégre terjednie kell: Ránts ki a tömegből, mosd le arcom Szelídítsd meg minden kudarcom Hazudd azt, hogy bárhova elviszel Akkor is, ha magadnak sem hiszel Utána majd súgd a fülembe, Hogy senkivel sem olyan jó, mint velem És együtt nevessünk rajta milyen szörnyű az életem. Ha majd a reggel a tegnapra rátapos Legyél egy kicsit bánatos Hagyj egy levelet a kihűlt helyeden Olyan legyen, mint a filmeken Add meg a számát valaki másnak, Hogy találkoztunk, tagadd le másnap Hidd el, engem is csak annyira érdekel, Hogy belehalok, ha nem érlek el. Mire elfelejtenélek, jelenj meg újra És csinálj úgy, mintha rajtam múlna Mondd, hogy nem tudsz nélkülem élni És én hagylak majd beszélni Sírj egy kicsit, hogy megbocsássak Hogy én is mindent másképp lássak Engedd, hogy amit tudok elvegyek, Felejts el, hogy elfelejthesselek. Csak egy percig tarts a magasba És engedj el! (glorificusdecla-Csak egy percig)
süti beállítások módosítása