Nyüszít az éjszaka, tördeli álmom,
telihold vigyorog fényes csillagágyon.

Szorítom pilláim, hadd éljem tovább:
millió pipacs, ékes szarkaláb.

Szivárvány híd alatt csobogó patak,
smaragdzöld moha platánfa alatt…

üvöltő hiányod sebzi az álmom,
törékeny szalmaként vergődöm az ágyon.

Kormos ég alatt rettegő madár,
rianó jég hátán didergő magány.

Dante poklában fuldokló élet
sistereg testem, haldoklom… Élek?

Ébreszt a Napnak aranysugara,
kopog egy új nap kegyes hajnala.

Mosolyog a reggel, a csalóka remény.
Nem adom fel, míg lélegzem én!

2005. január