Saját mocskában ringatózik Bűzös minden félszava Vérszagú kocsmák nyálkás zuga Léte egyetlen otthona Bebábozódott lélek tükre Egy új remény látomása Nincs ki visszanézzen rá Csak önmaga rémült mutánsa Ezüstszínű ökörnyál ringatózik Kiszáradt gyűrött…

Jó Uram, aki egyként letekintesz bogárra, hegyre, völgyre, virágra, főre, szétmáló göröngyre, Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz csak nagyon-nagyon gyönge. Mert pókháló és köd a szív, selyemszőttes az álom, pehelykönnyű és szinte-szinte semmi s én erőtlen kezem…

Ha megdobtak kővel, én kegyelmet adtam. Záporoztak tovább sebet hagyva rajtam. Ha sziklát dobtak, én foszlós kalácsot. Szórtam a kegyelmet, hogy ne fogjon az átok.

Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, eget ostromló akarattal -