Az ezernyi gyertya közt elvész az indulat
Itt mindenki jó és mindenki egyenlő
A holtak otthonában, idegen az idő
Gyilkos és áldozat, egymás mellett fekszik
Katona az ellennel, ím már nem verekszik
Aggok, vagy gyermekek, az emlék épp úgy fájhat
Szomorúság illata lengi be a tájat
Szeretteim messze, szétszórva pihennek
De lélekben bármikor, velem lehetnek
Emlékükért ma is szeretettel nyúlok
Egy idegen sírjánál, értük gyertyát gyújtok.
