Végtelen messze jár, nyoma sincs szívemen.
Hát volt, aki volt, ami volt régen tovaszállt,
Jött egy új, szótlanul szívébe zárt.
Más ez a szerelem, más ez az ölelés,
Nem kell több idegen, kit elsodor a feledés
És hogyha mosolyog,
Fényt kap a színtelen, megkopott életem
És már itt a pont, hol célhoz ér az utazó,
Nem vonz, ami új, nincs annál jobb, ami jó.
Jó ez a szerelem, jó ez a bizalom,
Jó ez a csók, ez a csoda, ez a nyugalom.
ebben a nyugtalan völgyben, ami a világ
a szívem vad rohanás közben rád talált
és a hirtelen lett csendben megtalálta önmagát.
Más ez a szerelem, más ez az ölelés, Nem kell több idegen, kit elsodor a feledés
És hogyha mosolyog,
Fényt kap a színtelen, megkopott életem
És már itt a pont, hol célhoz ér az utazó,
Nem vonz, ami új, nincs annál jobb, mint ami jó.
Jó ez a szerelem, jó ez a bizalom,
Jó ez a csók, ez a csoda, ez a nyugalom.
Ez a csók, ez a csoda, ez a nyugalom.
