Adóságban evickéli,
Mindig, mindig másba fogni,
Végül szépen összerogyni,
Mégis mindig talpra állni,
éjjel kávéházba hálni,
Nappal mindig álmodozni,
soha semmit összehozni,
Ma hevülni, ma kihűlni
Közbe szépen megvénülni,
ellankadni, elhallgatni,
Mindig másnak helyet adni,
Vén bűnöket szánni, bánni
És az útból félreállni,
A jövendőn keseregni,
És a múltat nem feledni,
Néha titkon egyet sírni,
Néha egy kis verset írni,
És kínlódni és szeretni...
És örökké reménykedni.
