Bál a téli éjszakán,
S házak sápadt homlokán
Sárral írott bélyeg ül,
Lélek reszket legbelül.
Tavaszt várt, mézillatot,
S álruhában álzagyot
Festett báli-lány kínált;
Szomjazott, hát megkívánt.
Dobverésben, éjvakon
Méregcsók az ajkakon;
Áll a bál, - a szürke bál.
Lázak égnek, sóhajok,
Láz szívén a csönd vacog:
Lesz tavasz még? Jő-e már?
Jeney András: Lázremény
2007.09.26. 08:38Címkék: szep versek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr756261045
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
