Én semmi jónak nem vagyok az elrontója. Megpróbálom megérteni fejlődő világunkban az Unióhoz csatlakozva minden felzárkóztatást, a globalizációt és még annyi minden mást, ami nélkül eddig nagyon szépen megvoltunk.
Ez a fejlődés útja, haladni kell a korral, az idővel, mert így is fényévnyi távolságra vagyunk még a fejlett európai államoktól.
Ám addig, míg éhező gyerekek vannak Magyarországon, vagy a világ bármely táján, addig felháborítónak és gyomorforgatónak tarom az ilyen híradásokat. Nem szó szerint idézve ez a lényege:
A Gáspár család kedvenc kutyájának, akinek külön bankszámlája volt a családban,/ merthogy családtagnak számított/ vörös márvány sírkövet állíttatott a gyászoló família.
Együtt érzek a Gáspár családdal. Nekünk is van egy drága aranyszőrű házőrzőnk, akit mi is nagyon kedvelünk. Nem él velünk a lakásban, meg van neki is a maga helye. Van egy egyszerű fa kutyaólja, ő is kap minden nap enni, sétáltatom ha van időm és megdicsérem olykor-olykor.
De most, hogyan magyarázzam el neki, ha őt egyszer utoléri a végzete, hamarabb eltávozik az örökkévalóság békés mezejére, mint gazdája, mi csak egy egyszerű gödörbe tudjuk majd eltemetni.
Nem tudok a kutyám szemébe nézni. Szégyellem magamat, mert nekem sem könnyű a mindennapok terhét cipelni, megoldani. Bár amilyen okos állat, ő megérti. Vannak gyermekeim, unokáim és még én magam is itt vagyok és szeretnék emberhez méltóan élni. Ez sokszor bizony erőfeszítésekkel, álmatlan éjszakákkal, lemondással, kegyes hazugsággal jár.
Míg egyes emberek a házőrzőjüket, vagy más kedvenc állataikat mesés körülmények között nevelik, esetleg több százezer forintos síremléket állíttatnak neki, addig mások a mindennapok túlélésével „bíbelődnek".
Óriási lett az emberek közötti osztálykülömbség. Ez nem vezet jóra, ez sehová sem vezet. legfeljebb oda, hogy a férgese hadd hulljon. Tudom, érett olvasóimnak nem kell megmagyaráznom, mire gondolok.
Ilyenek lennénk mi emberek, ez nagyfokú lelki szegénységre utal. Az én értékrendem szerint annál nagyobb keserűség nincs, ha az embernek üres a lelke. Ezt nevezik amolyan cifranyomorúságnak.