A szálló évekkel Sok minden megy el, De a szív, a koldus, Tovább énekel. Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz Tűnt szépek után! Ami emlék, szebb is, Mint az, ami él, Romok is ragyognak Hűs hold fényinél!

  Lehettél volna a barátom, Lehettél volna a családom. Lehettél volna a nyugalom, Lehettél volna a bizalom. Lehettél volna a tegnapom, Lehettél volna a holnapom. Lehettél volna az értelem, Lehettél volna az érzelem. Lehettél volna a szerelem, Lehettél volna a mindenem. De nem…

úgy múlnak a napok, elkopnak az  évek e zaklatott világban magányosan élek kínlódok, leplezem , bánatom  örömöm könnyeimet  mindig titokban  törölöm jajomat' tudom, meghallja az Isten Anyám  ölelését  keresem  a hitben megbékélek, s hányszor vigasztalom  lelkem…