Összenőtt a föld az éggel, Csupa fehér, csupa szürke. Ég és föld közt oszlopokként feszül a kémények füstje. Farkasordító hideg van. Csattog a fagy, mint a fejsze. Kibújni a jó melegből kinek volna kedve, mersze? Szégyen volna mégis-mégis egész nap bent rostokolni: mire való…

Apám örökre huszonkilenc. Én már elmúltam negyvenhárom. Anyám is csak negyvenegy, Bátyám kettő volt, akkor nyáron... - És nincs már senkinek esélye, Talán csak nekem, - A negyvennégyre...