Január hogy ágál jégcsapok kalpagján porzik a durcás szél köveken hó henyél hóember szalutál ez aztán január. forrás: http://dokk.hu

A napok össze-vissza ráztak, míg bennük voltam. Mint pénzező gyerek rázza markában a filléreket. Én a napokkal harcba szálltam, de póruljártam: jók voltak a falak és összetörtem rajtuk magamat. Kigyógyultam és bölcsebb lettem: nem bántom őket és ők sem engemet és életem…

Hogy lármáznak! Milyen szemtelenek! Tetszenek és megszégyenítenek, s úgy magyarázzák az igazukat, hogy meg kell értenem a szavukat, madár szavukat, hogy ez nem elég és adjak, még, és még, és újra még. Mit tehetek? Nevetek és adok, szalonnabőrt, kölest és tökmagot, ami akad...…