Ma jött az első csöndes férfibánat És lágyan érintette szívemet, Mint nyárutó esője néma fákat, Melytől az első holt levél pereg. Ma jött az első, csöndes férfibánat, Ma már múltakba nézek én utánad. Holnap nyugodtan megy tovább a férfi, Mert menni kell, mert végtelen…

Borostás reggelek után, Jöttek a jólfésült napok. Kopogtatott egy délután Valaki, csomagot hozott Fizettem, mindig fizetni kell! Hozta a tisztított ruhát, Hogy felvehessem a tegnapok Kivasalt kényszerzubbonyát.

  Azt hitte, ismert ha fogta a kezem azt hitte, látta, mi fáj De csak az ujjaink fonódtak össze most dermedten előttem áll előttem áll Reszketve állva bámult a fákra remélte, választ talál Még kérdeztem volna újra, meg újra de minden nap újabb halál újabb halál Hagytam, hogy…

  "Ha én írhatnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét, oly széppé írnám, mint egy tündéri álom, a legboldogabb Te lennél ezen a világon! "Boldog születésnapot!