A ház sem él, hogyha már nem lakják, a szív kihűl, hogyha elhagyják. Kis szobám falán, hol képed néz le rám, vigaszom marad egy szál gitár…

Mielőtt kitekerik a hattyú nyakát, az utolsó szó jogán énekel még, hangja is elakad, szemében könny, de mindenki tudja; ez itt a vég. A gyönyörű pillanat varázsa elmúlt, a deszkákon félhomály, beállt a csönd. a bohóc is meghajolt levett kalappal, szó nélkül elment, nem is…

A nyár már lassan búcsúzik,és régi őszök árnyavetül rá a lelkem mélyénsíró árvaságra.El nem múló fájdalom vagymely szívem körbeszőtte,de megtagadlak s bánatomráfogom az őszre...

szabadságom bilincsez van semmi nincs hogy éljek hordanék hegyetmázsányi forintot görgetek csóknyi reményért ha vanelmorzsálnám magam