Alszik a kert, eljött az este, az ég fehér és bánatos. Az égből bús, magányos álmok aranyló méze harmatoz.
A házból, zsongó lombon át, halk zongoraszó kilopózik. A zene zengő vizein a lelkem némán ringatózik.
Víg dallam, csengő kacagás. Hallgatom, némán, komolyan. Csak…