Csillaghálóban hányódunkpartravont halak,szánk a semmiségbe tátog,száraz űrt harap.Suttogón hiába hív azelveszett elem,szúró kövek, kavicsok köztfuldokolva kellegymás ellen élnünk-halnunk!Szívünk megremeg.Vergődésünk testvérünketsebzi, fojtja meg.Egymást túlkiáltó…