Szeretnék átölelni ma egy embert, ki olyan árva s vágyak özvegye, mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert, s kondor haján kopog az ősz jege. Kinek ha volt is pirosbetűs napja, tintát hozzá véréből szűrt a Sors, vén bánatok fia és újak apja, csöndes tűnődés lankadt léptü…

Ne kérd azt, hogy jobb legyek Tenálad. Tudod, hogy nem így születtem. Darabokra tört üvegszívemmel, Sokáig már nem élhet a testem. Érzem, most is fogod kezem. Engedd, hogy újra Veled legyek! Fiúnak Apja mellett a helye, Ne hagyd, hogy más végleg elvegye! forrás: Kardos István: Az…

Vágy voltam, mámoros, repkedő, megöltél, azóta csend vagyok, makacs hálót szövök köréd és hiába szólsz, én hallgatok. Majd végtelenné növök benned és nem leszek többé oltalom, bár hozzád bújok, átölellek, de megöllek én is, jól tudom.