Alszik a város
éjpaplannal eltakarva
néma utcákon
visszhangot ver
lelkem kiégett sivatagja
testemet csend súlya sebzi
még szorítom szavaid
szilánkos fénylő darabjait
harcolok vele
kapaszkodom belé
ahogy fuldokló a felé vetett száraz ágba
épp csak megfogom
visszahúz…