A szavak helyét itt legbelül most puha csönddel bélelem, hogy ringatózva elaludjon a mindig éber félelem. A hallgatásom rásimítom árnyak ráncos homlokára, s azt hogy voltál elfelejtem... elfelejtem nemsokára...

Zizeg az arc. Szegénységgel kitömött szalmazsák moccan az éjben. A folt rólunk álmodik. Tűfoknyi fény- Anyám szemében. forrás: a szerző Gyanútlan világ című kötetéből.

A világot úgyis ki kell bírni. Ne engedd a virágokat sírni. Ne engedd a madarakat félni, a hűséget hóban elvetélni, az álmokat este megalázni, almafákat áprilisban fázni, a perceket ne engedd megállni, ablakokat örökre bezárni, csillagfényű éjszakákra lőni,…

Pepita kémény a tetők tengerében. Hanyadszor járok erre, és még egyszer se vettem észre! Aztán, ahogy közelebb érek, szem elől tévesztem, és elfelejtkezem róla. Kis magán-discovery hazafelé. Mint ha egy lerabolt gyarmaton élnék, őshonos növény, aki nem bírja a…

zeneszerző-előadó: Karády István

Szívemen eleven seb vagy, nem tudsz begyógyulni. Amivel bekötözhetném, nincsen olyan géz, orvosság se, hogy a fájást enyhíthetném. Csak sajogsz, lüktetsz bennem. Átütsz rajtam: átvérzed a lelkem. 2009.01.14

mit magamra vettem lefeslik rólam csak bolyongok egyre szállongó hóban szerepem elhagy vagy én hagyom el őt nem hiszem ma amit hittem tegnapelőtt már csak a kétely mi nem foszlik szerte kezét az úristen rólam levette szándékot keresek gyöngülő lázzal mint aki hiteket…