Ballag már az esztendő vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő vígan fütyörészve. Beéri az öreget s válláról a terhet legényesen leveszi, pedig még csak gyermek. Lépegetnek szótlanul, s mikor éjfél eljő, férfiasan kezet fog Múlttal a Jövendő.

A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült. a verset előadja: Mészáros Zoltán

előadja: Mihályi Jánosné Radnóti-díjas versmondóforrás: http://verspatika.wordpress.com

Voltak életünkben, szegény karácsonyok. Idézett lelkünkbe reményes csillagot. Hozott az arcokra sugárzó, szép hitet, ha ablakra karcolta virágát tél-hideg. Nem baj, ha nem hull hó és nincs a földnek éke. Adja Mindenhatónk: legyen rajta béke! Hogy kívánjak mást is, -most…