"Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás. El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást. A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt - téged szeretlek immár, nemcsak magamat. "

Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad, A hátad meggörbül az élet súlya alatt. Mikor bajodról tudsz már csak beszélni, Azt kérded magadtól: Érdemes még élni? Ha zimankós télben kicsi szobád hideg, Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg Ha a vérnyomásod naponta kell…

Mikor kezed, lábad úgy fáj, szinte majd leszakad, A hátad is meggörbült az élet súlya alatt; Mikor kínjaidról tudsz már csak beszélni, Azt kérded magadtól: – érdemes még élni? Ha zimankós télben, kicsi szobád hideg, És sok ismerős arc fásult, merev s rideg; Ha a…

Egyszerű ember volt apám és nem hagyott semmit se rám, se pénzt, se nevet, se tanácsot, legyen emléke mindig áldott. Tűrte, hogy járjak szabadon, sokszor de balga utamon, örült, ha vakmerőn repültem, és nem szidott, ha tétlen ültem. Ha ijesztett a meredek, kezem megfogta.…

előadja: Balázs Fecó és Keresztes Ildikó