Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. De ne halljátok soha…

Emlékeim közt van egy tépett levél, Levél, melyet nem is küldtem el. Féltékenység szülte e bolond szenvedélyt, De olvassuk csak el, mit mondd a levél: Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged? Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked? Ha mellém sodort egyszer már az…

Hova siettek őszi délutánok? - Ti már csak letarolt utakon jártok Lábaitok avar, hulló falevél Eső könnyeitek csapkodja a szél Komoly a léptetek, megfontolt s biztos Nem vezet máshoz csak az elmúláshoz. Hova siettek évek, órák, percek?! Istenből a múltba ki mehet…

Ma adják át a felújított városi fürdőt Szerencsen. Hosszú idő után, régi fényében ragyoghat a patinás épület. Ékes színfoltja a fejlődő városnak.

"Háborúban az embert a kard, békében a fényűzés sebzi meg. Azért egyél, hogy élj, és ne azért élj, hogy egyél! Gyakran a nagy tolvajok büntetik meg a kisebbeket. Óvakodj attól, hogy mások bajából örömöd támadjon. Erkölcseiddel tündökölj, s ne a vagyonoddal. Amit te…

Cirkuszt a pénzért, a pálya ma is megtelt. Élő plakátok hirdetik a versenyt. Valaki kiszáll. Valaki elszáll. Valaki a pálya szélén Hot-dogot és hideg sört kínál. Kétszázhúsz felett észre sem veszed, És elhagyod a valóságot. Kétszázhúsz felett átértékeled Magadban a…

A férfiak, akik szerettek - volna, úgy néznek rám, mint hiábavalóra, akitől merő pimaszság, hogy él még, aki alól rég kifutott a térkép. És úgy legyintenek, mindenttudóan, mintha olyasmit tudhatnának rólam, amit a többi ember elől rejtek: titkos fekélyt, szégyenletes…

Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezedet a szívedre Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis…

Előadja: Varga Mikós

Szeretnélek még egyszer látni A kertben, ott a fák alatt, Hallgatni édes csevegésed, Mint gyermek, úgy örülni véled, Szakítva a virágokat. Szeretnélek még egyszer látni Homályos őszi délután, Kandallódnál a karosszéken, Ha mintegy elringatva, ébren Alszol, s álmodva…