Vers: Maczkó Edit Zene: Karády István

Bárcsak eltűnnék hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Nincs semmim, és nincs senki sem, akinek számot kéne adnom. A test, az régen itthagyott, egymagamra a szenvedéssel, most lélek vagy anyag vagyok, de a béke, az csak nem ér el. Nem feni rám fogát a vágy, többé…

Már kezdtem elhinni, hogy egyszer rend lesz az országban. Mindenhol „kopók” flangálnak. Keresik a feketemunkásokat, az adócsalókat, és a lejárt élelmiszereket az üzletekben. Meg még ki tudja, mi mindent. Ma épp a négyes metró építésénél csaptak le és az akciót közzé…