Halállal illendő távozni, a testet
hátrahagyni gyásznak, tanulságnak, földnek;
kitölteni, mint a víz, az anyafajta medret,
s nem úgy, mint a gőz, szabadon szökni el;
okos dolog hinni: nem forró, nem hideg
mediterrán-szívvel remélni a jobbat;
nem fésületlenül, álmatag szemekkel
kiállni az útra, az udvarra; riasztó
erőtlenségünkkel nem hencegni; éjjel,
ha már elkerülhetetlen a magányos séta,
a törvények gyenge kerítéseit nem ugrani át;
kereskedni illik megszakítás nélkül;
felesleges rímeknek látni az árakat;
szükség és bőség látszatát feledve
illendő romlani, rafináltan, lassan
-- de lelkünkbe illendő más világot zárni,
ahol véletlen szabályok között ragyognak
a csodák, mik két apró babáján a szemnek,
ha beléjük néz bárki, kisugárzanak.