Tél van, szél van,
füstfelhő tekereg az égen,
meleggel osont ki
sok komor kéményen.
Szél úrfi füstbajszát
vidáman pödörte,
de jégcsapba akadt
s darabokra törte.
Közelében minden
megremeg,
magával sodor
hópelyheket.
Városból kiszökve
felfedező lesz,
csíp is, szúr is,
nagy utat megtesz.
Aprónép keres
menedéket, odvat,
a nemszeretem idő
fog-vacogtat.
Hóvihar fed be,
várost, erdőt, mezőt.
Kívánunk meleg szobát,
fejek fölé tetőt!