Serfőző Simon: A mának él

 2008.08.31. 10:21

Serfőző Simon

Mintha nem sok időnk
lenne már, kapkodás
minden munkánk.
Elsietettek tetteink,
hevenyészettek.
Megvetemednek sorra,
púpot vetnek.
Elnagyolt dolgaink
csak ideig-óráig
megtegyék: rövid távú
minden remény!
Pocsékolhat a hanyagság:
mit számít!
Az érdektelenség úgyis
csak vállat rándít.
Kárognak tévelyegve
a célok. Önzések
kaparnak maguknak,
mint a tyúkok.
Bizodalma nincs,
a mának él a jövő is.
Ideiglenes létre
tértünk át. Berendezkedett
átmeneti, ideiglenes
sorsra az ország:
távlattalan időkre.
fölszámolja holnapját,
mintha lemondott
volna magáról:
nem nyit kilátást.

Címkék: kortars kedvenceim

A bejegyzés trackback címe:

https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr976261293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

77857 2008.09.03. 16:38:49

Nagyon őszinte és sajnos napjainkra jellemző, igaz szavakat mondott ki a költő... Szép napot !

sorsfordulo 2008.09.03. 18:05:31

Tudod Laci! Ő valóban egy őszinte, és végtelenül egyszerű és alázatos kortás író, költő. Az éven magas kitüntetésben részesült, amit méltán megérdemelt. Én is becsülöm bennne, hogy nem fél semmitől és senkitől, kimondja az igazságot. üdvözlettel. Edit

Magyar Istvánné 2008.11.09. 22:04:37

Nemrégiben járt nálunk a könyvtár vendégeként. Igazad van: őszinte, egyenes, tiszta beszédű. Azokról s azoknak ír(na), akiknek szüksége lenne a tisztán látáson kívül az önbecsülésre...Vajon olvassák-e, eljut-e hozzájuk a költői üzenet? Nekünk szerencsénk volt!(A HETEK költőcsoportból már csak hárman élnek: Ágh István, Buda Ferenc és Ő.) Most leírnám a számomra legtöbbet mondó versét: HAZÁMBAN Ebben az országhatárral körülkerített tanyában: hazámban ki lakik majd? A lehullott, félérett, férges nyarakat is ki takarítja be Dunántúlról: S a süldő dombot ki őrzi majd bottal az árokparton? Ha a kíváncsiság benéz az ablakon, a láthatáron, kit lát majd idebent, amint a kalapját, kint a karón hagyta az eget? Helyettünk ki élhet? A hidegben is ki virraszt majd a vacogó szilvafánknál füsttel? A munkát, a fogytában is gyarapodót, helyettünk ki végzi el?
süti beállítások módosítása