Felhívást olvastam az egyik napilap hasábjain. Egy család nagy bajban van. Az édesapa hirtelen és váratlan megbetegedése, és a vele járó kiadások, illetve keresetkiesés szinte ellehetetlenítette a kétgyermekes család megélhetését. Sajnos ez napjainkban nem kirívó eset, hasonló szinte minden nap megtörténik valakivel.
Rettenetes nagy rés van a szociális hálón. Míg emberek önhibájukon kívül kénytelenek nyomorogni, csak épp a létfenntartásukat biztosítva alázattal hallgatnak a problémájukról, addig mások vígan elfogadják az alanyi alapon járó segítséget.
Természetesen tisztelet a kivételnek!
Van, aki a rendszerváltás óta vígan szedi fel a szociális segélyt, amivel együtt jár az ingyen gyógyszer, a térítésmentes napi háromszori étkezés és még ki tudja mi.
Ezzel szemben, esze ágában nincs elmenni dolgozni. Még azt a csekélyke egy-két hónapot sem dolgozza le, ami a folytonossághoz kell, mert akkor fölkeresi az orvost, hogy "megállapítsa", alkalmatlan az éppen neki kiszabott munkára.
Aki szeretne dolgozni, és nem az állam nyakán élősködni, annak tehát nem egyszerű. Meg van szabva, hogy hány napot lehet dolgozni - a munkaügyi központ támogatásával -, majd el kell menni kényszerpihenőre. Ma már nincs olyan, hogy valaki állandó munkát kapjon.
Le lehetne szűkíteni azoknak a körét, akik ebből az állam által meghatározott segélyből élnek évek, évtizedek óta. Ezzel az eljárással több pénz maradna az államkasszában szociális ellátásokra. A nem rászorulókat, a csalókat ki lehetne szűrni és persze keményen megbüntetni. Aki fel bírja emelni a kezét a mindennapi lerészegedéshez, az dolgozni is tudna, ha rákényszerítenék. De sokkal kényelmesebb egy jó ebéd után, ami pénzbe sem kerül, meginni egy-két pofa sört, vagy ami éppen adódik és tétlenül ellődörögni a mindennapokat.
Persze az említett rétegnek nem kell kommunális adót fizetni, mert nincs jövedelme. Hogy télen meg ne fagyjanak, még tüzelőt is kapnak. Hát nonszensz! Az olyan emberekre, családokra kéne összpontosítani, mint az említett, segítségre szoruló kétgyermekes család. Kérem, aki olvassa, adja tovább!
„Odafent” nem tudhatnak mindenről és mindenkiről. Hívjuk fel a figyelmüket az ilyen visszás helyzetekre!