Mi, akik az ötvenes években születtünk, majd mindannyian egyszerű, szegény, munkásparaszt családból származunk. Legalábbis az én szülőfalumban és a környező falvakban így van ez.
Annak idején itt mindenki mezítláb szaladgálta réten, a fiúk glotgatyában, a lányok pedig a derekán gumival behúzott szoknyában a közeli réten. Népes gyerekhad lepte el az egyetlen „szabadidőközpontot”. Míg a fiúk rúgták labdát kifulladásig, a lányok libát őriztek, és közben játékokat készítettek - közöttük jómagam is a barátnőmmel. Megörültünk egy eltört tányér darabkájának, ami nekünk a tábori konyha dísze volt. Szúrókából bútort készítettünk, arra ültettük a kukoricacsuhéból készített babánkat.
Már nem is emlékszem, pontosan mikor volt az ebédidő és mi volt az ennivalónk akkoriban. De ha hazaszaladtunk, mert eléheztük magunkat a békét, nyugalmat jelentő játék közben, akkor édesanyám jókora szelet kenyeret mártott a vízbe, majd gazdagon meghintette cukorral.
Hogy milyen fenséges volt, elmondani nem is lehet. Úgy érzem, szerették egymást az emberek és aggódtak egymásért. Mindenki nehéz, verejtékes munkával kereste meg a mindennapi betevőre valót. Együtt sírtak, együtt nevettek, ha máson nem, a nyomorúságon, mint Mikszáth Kálmán Hét krajcár című remekművében. Mára kifordult a világ önmagából.
Elképesztő még a gondolat is, hogy egyesek nem emlékeznek a krumplilángosra, ami ma is tájjellegű étel és falunapokon, ahol még él a népi szokás, készítenek is az asszonyok. A külföldiek is szívesen kóstolgatják régmúlt idők „csemegéit”
Azt ma már elképzelni sem jó, hogy lavórban „fürödtünk”, ahogy tudtunk. Egy vedernyi vízben először a felsőtestünket mostuk meg, majd az intim helyeket és végül a lábunkat.
Abban az egy lavórban tisztálkodott az egész család. Ha akarunk rá emlékezni, ha nem, ez így volt. Mégsem mondta senki a másikra, hogy büdös.
Ellenben ma minden és mindenki büdös, ami nem sikkes, nem trendi és nem nyugati származású. Lyuk tátong a szociális hálón. Óriási befoltozhatatlan lyuk. Manapság megtörténhet az, hogy egy rászorult csak azért nem jut hozzá a napi ebédjéhez, mert egyeseket zavar hogy ápolatlan. Öntörvényű lett néhány (bátran kimondom, mert így igaz) alulképzett vezető. Közülük van, aki a mai napig is gimnáziumba jár, hogy azt a nyomorult érettségit megszerezze, ami ma már az általános műveltség alapfeltétele. „Tévedésből” még városkitüntetett is lett. És kérem, ez a magával oly elégedett és öntelt ember dönt sorsokról, életekről.
KIFORDULT A VILÁG ÖNMAGÁBÓL, magával rántotta a majom a legintelligensebb példányát, az embert.
