Zsigmond Ede: A diktátor dala
2010.11.17. 17:51Bűnös, ki sikkaszt, lop, rabol,
vagy koponyát bever,
de legbűnösebb mégis az,
ki gondolkozni mer.
Hogy boldog lehess, fogd a szád,
görnyeszd a hátad, légy süket,
állj be más milliók sorába,
vakon kövesd lépésüket.
Boldog leszel, miként az állat,
mely kopaszt kövér legelőt,
s ha bárki "embernek" csúfolna,
üsd le a semmirekellőt.
Zsigmond Ede (Pesterzsébet, 1916. máj. 18. – SZU, 1944): költő. Egyetemista korában belépett az SZDP-be, és Ságvári Endre útján kapcsolatot tartott az illegális KMP-vel is. Bár megszerezte a m. -német szakos tanári képesítést, tanári álláshoz nem jutott. 1941-ben szüleit elhurcolták és meggyilkolták. 1943-ban behívták munkaszolgálatra, a keleti harctéren halt meg ismeretlen körülmények között. Versei főleg a Népszavában jelentek meg, továbbá a Magyar Csillagban és különböző antológiákban. Életében egyetlen verseskötete jelent meg: Elszántan és szelíden (Bp., 1938, újabb kiadása: 1961). – Irod. Bóka László: Magyar mártír írók antológiája (Bp., 1947); Pándi Pál: Elsüllyedt irodalom (Bp., 1963)
életrajzi forrás:http://mek.niif.hu
Címkék: versek martir irok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr406275279
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
